Kolostorkertek herbái

A kolostorkerteket a kora középkortól kezdve egész Európában azonos terv szerint telepítették be. Ennek alapja egy királyi rendelet volt, a Capitulare de villis, melynek valamelyik Karoling király, Nagy Károly vagy Jámbor Lajos lehetett a kiadója, a VIII. század végén. Európában ez a növényjegyzék volt évszázadokon át a minta, de nem a királyi szó volt itt a fontos, hanem a bencések kertészeti tudománya. Ők pedig a római parasztkertek növényeiből rendezték be először kertjeiket. Persze az északi területeken kimaradtak a melegigényes növények, és lassan már bekerültek új, idegen tájakról származók is.

Nézzétek a mezők liliomait!
A rózsa és a liliom állt a lista elején, és néhány kolostorkert alaprajzán látszik, hogy a bejárat mellett is ők álltak jobbról-balról. Ekkor még gyógynövényként használták őket, hiszen a díszkert, virágoskert jóval később jelent csak meg. De az már bizonyára nem véletlen, hogy a középkor egyházművészetében később ez a két virág tűnik fel leggyakrabban: a titokzatos rózsa ott van kifaragva a gyóntatószék homlokzatán, Szent Erzsébet kötényében rózsává változik a kenyér, és az úrnapi körmenet virágszőnyege is rózsaszirmokból áll, amelyen az Élet Kenyerét hordozzák végig. A liliom a tisztaság jelképe, Szent Imre, később Szent Antal attribútuma. Júniusban, Antal napján ma is sok helyen szentelnek liliomot, amit az ártatlan gyermekek visznek a templomba.

Szöveg: Lechner Judit
Kép: Holobrádi Miklós

Teljes cikk a Képmás 2007. februári számában.